Szeretlek Mint Anyját A Gyermek — Karády Katalin: Szeretlek, Mint Anyját A Gyermek - Youtube
- Mint mélyüket a hallgatag vermek
- Visegrad Literature :: József Attila: Ode (Óda Német nyelven)
- Karády Katalin: Szeretlek, mint anyját a gyermek - YouTube
- “Szeretlek, mint anyját a gyermek” | Gyerekerdő-Kerekerdő | Birthday wishes for friend, Meaningful birthday wishes, Wishes for friends
J�ZSEF ATTILA: �DA 3. Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 15-16. sz�m · / · J�ZSEF ATTILA: �DA Szeretlek, mint anyj�t a gyermek, mint m�ly�ket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a f�nyt a termek, mint l�ngot a l�lek, test a nyugalmat! Szeretlek, mint �lni szeretnek haland�k, amig meg nem halnak. Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, �rz�m, mint hull� t�rgyakat a f�ld. Elm�mbe, mint a f�mbe a savak, �szt�neimmel belemartalak, te kedves, sz�p alak, l�nyed ott minden l�nyeget kit�lt. A pillanatok z�r�gve elvonulnak, de te n�m�n �lsz f�lemben. Csillagok gyulnak �s lehullnak, de te meg�llt�l szememben. Ized, mik�nt a barlangban a csend, sz�mban kih�lve leng - s a vizespoh�ron kezed, rajta a finom erezet, f�l-f�ldereng.
Mint mélyüket a hallgatag vermek
Karády Katalin: Szeretlek, mint anyját a gyermek - YouTube
Visegrad Literature :: József Attila: Ode (Óda Német nyelven)
… (Milyen magas e hajnali ég! Seregek csillognak érceiben. Bántja szemem a nagy fényesség. El vagyok veszve, azt hiszem. Hallom, amint fölöttem csattog, ver a szivem. ) 6 (Mellékdal) (Visz a vonat, megyek utánad, talán ma még meg is talállak, talán kihűl e lángoló arc, talán csendesen meg is szólalsz: Csobog a langyos víz, fürödj meg! Ime a kendő, törülközz meg! Sül a hús, enyhítse étvágyad! Ahol én fekszem, az az ágyad. ) Gondolataim József Attila Óda című verséről… Be kell vallanom, akármilyen furcsán is hangzik "beleszerettem" ebbe a versbe. Nem most vagy legalább 30 évvel ezelőtt. Van egy kötetem, az a könyv kinyílik ennél a versnél. A szerelemről így írni, ahogy ebben a versben József Attila írt a világirodalomban addig nem írt senki, lehet, hogy az óta sem. Ha akarod, ha nem elragad a hangulata! Egy hirtelen, elemi erővel fellángoló majd gyorsan elhamvadó szerelem ihlette. Minden benne van, amit a szerelemről valaha ember érzett, átélt és gondolt. Ráadásul ezt a csodálatos költeményt pont élete egyik legnehezebb időszakában írta, amikor fázott, éhezett, nélkülözött és beteg volt.
Óda (Magyar) 1 Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz - idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. Nézem a hegyek sörényét - homlokod fényét villantja minden levél. Az úton senki, senki, látom, hogy meglebbenti szoknyád a szél. És a törékeny lombok alatt látom előrebiccenni hajad, megrezzenni lágy emlőidet és - amint elfut a Szinva-patak - ím újra látom, hogy fakad a kerek fehér köveken, fogaidon a tündér nevetés. 2 Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő, fondor magányt s a mindenséget. Ki mint vízesés önnön robajától, elválsz tőlem és halkan futsz tova, míg én, életem csúcsai közt, a távol közelében, zengem, sikoltom, verődve földön és égbolton, hogy szeretlek, te édes mostoha! 3 Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Karády Katalin: Szeretlek, mint anyját a gyermek - YouTube
Ebben a minden reményt és távlatot nélkülöző helyzetben képes volt ilyen szépet alkotni. Igen, képes volt, hiszen a szívét, a lelkét, minden álmát öntötte szavakba, azt a természetes vágyat, hogy szeressen és szeressék. ( Életrajza szerint 1933. június közepén résztvevője volt az Írók Gazdasági Egyesületének miskolci íróhetének. Márton Márta művészet történészt az íróhéten, Lillafüreden ismerte meg. Ez az ismeretség ihlette Óda című versét. ) Óda Mint sok más versét egy kedves természeti képpel indítja a vallomások vallomását. Látom magam előtt, ahogy a költő ábrándozva ül a patakparton és emlékezetében megelevenedik a szerelem minden szépsége. Elvarázsolja az emlék és a tájba révedve ott van vele a kedves és hallani véli a tündérnevetést. Különc, magányos alkat volt, nem talált megnyugvást sehol. Érzelmekre, megértésre kiéhezett lelkével pontosan tudja, mit jelent a fondor magány, hogyan képes kicselezni minden álmot és vágyat. Azt is érezi, hogy a szerelem az egyetlen dolog, amivel a mindenség nyílik meg előttünk, mert más lesz az egész világ.
- Férfiak őszintén: Ezek a jelek arra utalnak, hogy már nem szeret a pasid
- Aranygaluska recept 50 dkg liszt
- Visegrad Literature :: József Attila: Ode (Óda Német nyelven)
- Naruto shippuuden 244 rész magyar felirattal hd
- Az ír 2019 Teljes Film, az ír, hd, magyarul - Videa
- Szeretlek mint anyját a gyermek
- Nyomás utána teljes film magyarul
- “Szeretlek, mint anyját a gyermek” | Gyerekerdő-Kerekerdő | Birthday wishes for friend, Meaningful birthday wishes, Wishes for friends
“Szeretlek, mint anyját a gyermek” | Gyerekerdő-Kerekerdő | Birthday wishes for friend, Meaningful birthday wishes, Wishes for friends
Ki mint vízesés önnön robajától, elválsz tőlem és halkan futsz tova, míg én, életem csúcsai közt, a távol közelében, zengem, sikoltom, verődve földön és égbolton, hogy szeretlek, te édes mostoha! 3 Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat! Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak. Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt. A pillanatok zörögve elvonulnak, de te némán ülsz fülemben. Csillagok gyúlnak és lehullnak, de te megálltál szememben. Ízed, miként a barlangban a csend, számban kihűlve leng s a vizes poháron kezed, rajta a finom erezet, föl-földereng. 4 Óh, hát miféle anyag vagyok én, hogy pillantásod metsz és alakít? Miféle lélek és miféle fény s ámulatra méltó tünemény, hogy bejárhatom a semmiség ködén termékeny tested lankás tájait?
Az örök anyag boldogan halad benned a belek alagútjain és gazdag életet nyer a salak a buzgó vesék forró kútjain! Hullámzó dombok emelkednek, csillagképek rezegnek benned, tavak mozdulnak, munkálnak gyárak, sürög millió élő állat, bogár, hinár, a kegyetlenség és a jóság; nap süt, homályló északi fény borong - tartalmaidban ott bolyong az öntudatlan örökkévalóság. 5 Mint alvadt vérdarabok, úgy hullnak eléd ezek a szavak. A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd. De szorgos szerveim, kik újjászülnek napról napra, már fölkészülnek, hogy elnémuljanak. De addig mind kiált - Kit két ezer millió embernek sokaságából kiszemelnek, te egyetlen, te lágy bölcső, erős sír, eleven ágy, fogadj magadba!... (Milyen magas e hajnali ég! Seregek csillognak érceiben. Bántja szemem a nagy fényesség. El vagyok veszve, azt hiszem. Hallom, amint fölöttem csattog, ver a szivem. ) 6 (Mellékdal) (Visz a vonat, megyek utánad, talán ma még meg is talállak, talán kihűl e lángoló arc, talán csendesen meg is szólalsz: Csobog a langyos víz, fürödj meg!
A szeretett lény személye által kiváltott érzelmek tükrében képesek vagyunk befogadni mindent. Szoktuk is mondani, át tudnánk ölelni az egész világot, csak ezt József Attila sokkal szebben mondja. Akit így szeretünk, hiába távolodik, utána, érte egyre csak sikoltunk…sikoltunk… Minden szerelemre, szeretetre alkotott hasonlatot felvonultat, sőt eddig ismeretleneket, különöseket, szokatlanokat alkot és ezzel fokozva az érzelem mélységét, hatalmát. (szeretlek, mint mélyüket a hallgatag vermek, mint fényt a termek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak, minden szavad őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld, elmémbe, mint fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, ízed, miként barlangban a csend, számban kihűlve leng, ) Az túláradó érzések leírása után jön az az egyedi megfogalmazás, amit csak József Attila volt képes így leírni a szerelemről. Sokan a versnek ezt a részét másképp értelmezik, félremagyarázzák, egyszerűen ráfogják, hogy túl naturális, túl modern. Nem erről van szó! Ebben a részben a mindent felülmúló, feltétlen szerelmet próbálja megénekelni.
Ez nem verselemzés, az Óda a kedvenc versem, csak azt írom le, amit nekem jelent, ahogyan hozzám szól, amit én érzek, mikor olvasom, hallgatom… (egy ismerősöm mondta, hogy a verselemzők mindenfélét belemagyaráznak egy versbe, akár még olyat is, ami nem is állt a költő szándékában mikor írta) Tehát, a kedvenc versemről, először a teljes költemény, a magyar, de lehet, hogy a világirodalom egyik számomra legszebb szerelmes verse. ÓDA 1 Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz – idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. Nézem a hegyek sörényét – homlokod fényét villantja minden levél. Az úton senki, senki, látom, hogy meglebbenti szoknyád a szél. És a törékeny lombok alatt látom előrebiccenni hajad, megrezzenni lágy emlőidet és – amint elfut a Szinva-patak – ím újra látom, hogy fakad a kerek fehér köveken, fogaidon a tündér nevetés. 2 Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő, fondor magányt s a mindenséget.