Kepes András A Boldog Hülye És Az Okos Depressziós / Könyvkritika: Kepes András: A Boldog Hülye És Az Okos Depressziós (2020) - Smoking Barrels
Kepes András (Budapest, 1948. október 11. ) magyar író, újságíró, televíziós műsorkészítő, egyetemi tanár. Általános- és középiskoláit Budapesten, illetve Bejrútban és Buenos Airesben végezte. 1973-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar-esztétika szakos diplomát. Posztgraduális tanulmányokat folytatott az Amerikai Egyesült Államokban a Syracuse-i Egyetemen (1979), illetve miután elnyerte a Stanford Egyetem John S. Knight nemzetközi ösztöndíját, a Stanfordon (1985-1986). Doktori és habilitált doktori fokozatát a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerezte (2004). Első cikkei 17 éves korában jelentek meg. Az egyetem elvégzése után, 1973-tól a Magyar Rádiónál dolgozott munkatársként, majd a kulturális rovat vezetőjeként. Nevéhez fűződik a Gondolatjel című kulturális magazin elindítása, szerkesztette többek között a Láttuk, hallottuk című művészetkritikai sorozatot. 1980-tól a Magyar Televízió akkor induló kulturális hetilapjának, a Stúdió '80-nak alapító főszerkesztő-helyettese és egyik műsorvezetője volt.
Online
"Nem vagyunk handlék! " – közölte. Az összes megtakarított pénzüket hazahozták, és elvitték a Magyar Nemzeti Bankba beváltani. 1958-ban 11 forint 50 fillért adtak egy amerikai dollárért. Mindenki tudta, hogy ez nevetséges összeg, csak a nyugati turisták átverésére és a külkereskedelmi mérleg kozmetikázására szolgált. Amikor a szüleim közölték, hogy ők ezen az árfolyamon szeretnék beváltani a spórolt pénzüket, a bank megtagadta a tranzakciót. Gyanút fogtak. Akkoriban, a hiánygazdaság idején általános volt a csencselés. Pontosan kidolgozott logisztikája volt: Nyugatról amerikai cigarettát, whiskyt, orkánkabátot, nejlonharisnyát volt érdemes behozni, amit a bejáratott trafikosok értékesítettek. Törökországban a bőrkabát, Jugoszláviában a farmer, Csehszlovákiában a tornacipő, Lengyelországban a párnaciha volt a sláger. Mindenki tudta, hol mit érdemes vásárolni, és hol mit lehet a legjobb áron eladni. Jugoszláv dinárból így lett magyar forint, abból cseh korona, NDK-márka és lengyel zloty, így forrt szövetségbe a nagy Oroszország kovácsolta frigy.
A csendesen elmélkedő hangulatban az ember lánya azon kapja magát, hogy szikrázó mondatok után kutat a fejében, melyeket az évek során családja, barátai szájából vagy az általa olvasott könyvekben, megnézett filmekben hangzottak el. Egzotikus és hétköznapi helyszínek váltják egymást, jól megfér egymás mellett a dalai láma és a Rocky Horror Picture Show, Hemingway és Giotto, a hedonista életöröm és a halálról való elmélkedés. Sokszínű szellemi kalandban volt részem, amely sajnos túl rövidre sikerült, igazi felüdülés volt a karanténban nem kicsit elfásult lelkemnek. Kepes Andrásnak az a legerősebb védjegye, hogy hiteles személyiség, akinek a gondolataira érdemes odafigyelni, az öniróniáját tanítani kellene, abszolút kedvencem volt, amikor azon élcelődött, hogy öt lány után született meg a kisfia, túl a sokadik X-en. A családtagok folyamatosan visszatérnek a történetekben, ahogyan a kollégák is, mint Marci bácsi, aki meghatározó szerepet játszott kezdő éveiben. És megannyi más izgalmas sztori, ami megesett a szerzővel mozgalmas élete során... Kepes csak látszólag tárulkozik ki, az igazán fontos magánéleti dolgokat megtartja magának, pont annyit árul el magáról és a családjáról, amennyivel fel tudja kelteni vele az érdeklődést egy számára fontos témával kapcsolatban.
A szerző széles körű kutatást végzett a könyvhöz, legyen szó tudományról, művészettörténetről, irodalomról, filozófiáról, történelemről, mindezen területeket játszi könnyedséggel vegyíti egymással, ha a téma úgy kívánja, ironikus derűvel osztja meg az olvasóval gondolatait. Sokszínű az elénk táruló paletta, mindenki megtalálhatja a saját életszakaszában fontos témát, legyen szó öregedésről, kamasz gyerekekről, párkapcsolatról, az aktualitást pedig a Covid-járványra vonatkozó megállapítások szállítják. Mert a Covid-para mindenkit érint, minden bizonytalan, nemzedéki élményt élünk át éppen, nem árt, ha emlékeztetnek bennünket arra, hogy világjárványok mindig voltak, és a tudósok már régen kongatták a vészharangokat ezügyben, csak senki sem figyelt oda rájuk. Kepes több tudományterületbe is belemélyedt, rengeteg ismeretet ad át nekünk szórakoztató, mégsem felszínes módon, látszik, hogy egyetemi tanár, tudja, hogyan kell ébren tartani az olvasók figyelmét. A boldogság relatív, mindenki másban találja meg, nincsenek nagy igazságok, csak útkeresés, amelyhez kiváló fogódzót tud nyújtani ez a könyv, amely nem váltja meg a világot, de jólesik belefeledkezni a bölcs szavakba, amelyek mögött évtizedek tapasztalata áll.
Például az egyenrangú párkapcsolat fontosságára vonatkozó gondolatait azzal vezeti fel, hogy elmeséli, milyen extrém körülmények között találkozott jelenlegi feleségével (mert eléggé bonyolultak nála a családi viszonyok, amit szerencsére jól tudnak kezelni). A lányai kamaszkori viharai sem maradnak említés nélkül, ahogyan arról is őszintén beszél, hogy volt időszak az életében, amikor minden veszni látszott, mégis fel tudott kelni a padlóról, sőt, azt sem hallgatja el, hogy neki is vannak rosszabb napjai, amikor nem olyan udvarias az emberekkel, ahogyan azt el lehetne várni tőle. Vagyis egyáltalán nem tökéletes, ugyanolyan, mint bárki más, nem tanít, "csak" beszélget. A mai zajos világban éppen ez a visszafogottság hat üdítően az olvasóra, aki régen belefáradt már a rá zúduló önsegítő könyvek garmadájára, élmény beleveszni egy olyan alkotásba, amely nem kínálja tálcán a megoldást, hanem arra késztet, hogy elkezdjünk gondolkodni azon, hogyan tudnánk mi magunk megtalálni a saját boldogságunkat.
Vagy egyszerűen csak kedvelte az öt nyelven beszélő, nyílt tekintetű szüleimet. De a szüleim inkább hazajöttek a Pozsonyi úti négyes társbérletbe, ahova születtem. Pedig a valódi ok, amiért a külföldi kiküldetést vállalták – még úgyis, hogy a nővéremmel minket túszként intézetbe kellett adni –, éppen az elviselhetetlen társbérlet volt. A külföldi kiküldetés, az összespórolt, majd itthon eladott autó tűnt az egyedüli útnak, hogy megszabaduljunk a társbérletből, ahol négy idegen család jutott egy fürdőszobára, egy konyhára, mindennaposak voltak a veszekedések, ahol anyám állandó sírógörcsöt, én pedig kisgyerekként olyan tikkes arcrángást kaptam, hogy felnőttkoromra se gyógyultam ki belőle teljesen. Autóra valót ugyan nem sikerült összespórolniuk a szüleimnek, de a félretett pénzből egy oldalkocsis JAWA motorkerékpárra azért futotta. Ki is nézték a szép piros motort, ami a lakáscsere alapjául szolgált volna, ám az utolsó pillanatban apám úgy döntött, hogy ez tisztességtelen kufárkodás lenne.
A boldog hülye és az okos depressziós
Mi ketten - rasszista történet című tárcasorozata egy évig olvasható a Könyves Magazinon. Kritika Lehetnek-e boldogok a kukások? A szemétszállítók között, a szemetesautó fülkéjében játszódik Toroczkay András regénye, ezt a világot ismerjük meg egy elveszett bölcsész nézőpontján keresztül. A Boldog emberek a hét könyve. Nagy Újratervezés - 4 szépirodalmi mű James Hollis Az élet második fele című könyvéhez Függetlenül attól, hogy pánikként, krízisként, könyörtelen számvetésként értelmezzük és éljük-e meg, az életközép meghatározó időszak mindannyiunk számára. Négy olyan könyvet ajánlunk, amiben a szereplők a középkorúságban való boldogulást keresik. Kritika Orbán Viktor a férfiöltözőből országot, a politikából focimeccset csinált A hét könyvében magányosan kocog Orbán Viktor a VASAS-pályán, ami után nem melegítik fel neki a szaunát. Rényi Pál Dániel, a 444 újságírója megírta Győzelmi kényszer - Futball és hatalom Orbán világában című könyvét, ami rendhagyó, foci-nézőpontú portrékönyv Orbán Viktorról, szinte már szépirodalom.
- Emberi test belső szervek elhelyezkedése kép 3
- Elif a szeretet útján hány részes 2018
- Kepes andrás a boldog hülye és az okos depressziós 2018
Több riportját sugározták külföldi televíziók, jelentős nemzetközi visszhangot keltettek a Bolíviában terrorizmussal megvádolt, és társaival tisztázatlan körülmények között meggyilkolt Eduardo Rózsa Flores-szel készült dokumentumfilmjei, különösen a vele készült utolsó interjú, ami belpolitikai vihart kavart Bolíviában, és amelynek kapcsán Kepest is megvádolták. A nyolcvanas évek közepétől rendszeresen publikál könyveket, és különösen azután, hogy visszavonult a televíziós műsorkészítéstől, tevékenysége középpontjában egyre inkább az írás áll. Első művei főként rádiós és televíziós riportútjaira és beszélgetéseire épültek (Szerencsés Útjaim, Múzsák Közművelődési Kiadó, 1986; Kepes Krónika – Beszélgetések, Park Könyvkiadó, 1999; Kepes Krónika – Történetek, Park Könyvkiadó, 2000), illetve irodalmi válogatásokat készített Könyv-jelző I-III címmel a Park Könyvkiadó számára (2001-2002). 2008-ban, Matt a férfiaknak címmel (Alexandra Kiadó) dokumentum-regénye jelent meg, 2011-ben pedig Tövispuszta című regénye (Ulpius-ház Kiadó).
